Hétköznapok á la Villa Solar

Sokan kérdezték tőlünk, hogy hogyan is képzeljék el, hogyan éltük a verseny mindennapjait Madridban, milyen az élet egy kérészéletű ideiglenes szolárfaluban?

Lássuk csak. Mint minden rendes közösségben: dolgoztunk és szórakoztunk.  Az építkezésről már sokat meséltünk és mutattunk, láthattak képeket és videókat, az építkezés közbeni apróbb szórakozásainkról, valamint az elkeseredés határait súroló és a tragikomikus pillanatainkról is  tájékoztattuk az olvasókat. A háznak szeptember 12-én este 10 órára kellett elkészülnie, hogy a pontosságért járó ajándékpontokat is megkapjuk. A két évnyi munkát percre pontosan fejeztük be, talán Svájc azért nem indult, mert ez még neki se sikerült volna. Miután azonban a csapat levetette a munkavédelmi cipőt és a kobakokat, egy egészen új időszak vette kezdetét. Többet járkáltunk kékfehérben, mint a saját ruháinkban, és csak úgy zsebeltük be a bókokat, hogy milyen jól nézünk ki, mindenkinek dagadt a keble a büszkeségtől, mondhatnánk, de  ez nem igaz, sajnos ez sokak bánatára nem pont így következett be…

A verseny két hete, az úgynevezett Contest Week-ek alatt többféle feladatunk volt: a drákói szigort igénylő monitoring, a véget nem érőnek tűnő idegenvezetések, az erőt próbáló zsűrizések, és végül de nem utolsó sorban az, hogy mindezek ellenére mégiscsak próbáljuk meg jól érezni magunkat.

A csapat egy részéből: a gépészekből, villamosmérnökökből, az automatizáció hozzáértőiből és egy pár folyton lábatlankodó és akadékoskodó, ún. contest captainből állt fel a monitoring csapat.  Ezt az akadékoskodást senki ne  gondolja sértésnek, a contest captaineknek ez volt a dolguk, ez kellett ahhoz, hogy minden rendben menjen, ne felejtődjön el semmi, és ha valahova lótni-futni kellett, akkor ők lótottakfutottak. A ház tudását mérő versenyszámok:  az energiahatékonyság és energiamérleg, a háztartási berendezések-funkcionalitás és a komfortkondíciók méréseinek a gyűjtőneve ez a monitoring. A szabályzatban nagyon pontosan lefektetett módon mértek mindenféle fogyasztást, voltak olyanok, amelyeket emberi beavatkozás nélkül egy-egy érzékelő folyamatosan mért (például napelemek termelése, összfogyasztás, hűtő-fagyasztó hőmérséklete, stb.) és voltak olyan mérések, amelyek cselekményszerűek voltak, adott időintervallumon belül adott számban nekünk kellett elvégezni, és a kapható maximális pontszámért teljesíteni az elvárásokat.

Kedvenc példánk a mosás-szárítás: minden hétköznap elővettük a szervezőktől kapott 6 darab etalontörölközőt, lemértük a tömegét, betettük a gépbe, elindítottunk egy mosásprogramot, majd miután az lejárt megszárítottuk és újra lemértük a törölközőket. Ha a tömege annyi volt, mint az első mérés idején, akkor sikerült a szárítás, vihettük a pontokat. Ha a mosógépbe helyezett hőmérsékletmérő azt érzékelte, hogy mosás közben a víz hőmérséklete elérte a 40 fokot, akkor a mosás feladatrészre is megkaphattuk a maximális pontot. A sütőt is naponta el kellett indítani, 60 perc rendelkezésre álló idő alatt 45 percen keresztül folyamatosan 220 fokon kellett tartani, és vihettük a pontot. És így tovább: vizet kellett forralnunk, hogy bizonyítsuk, tudjuk működtetni a villanytűzhelyet is egy órán át, mosogatnunk kellett a mosogatógéppel, működtetni kellett a szórakoztató elektronikai berendezéseket, biztosítani az íróasztal megfelelő megvilágítását, és naponta kétszer zuhanyozni. A zuhanypróba során 10 perc alatt 50 liter forró vizet kellett kifolyatni a csapból, és utána leereszteni a lefolyóba. Nem túl fenntartható versenyszám egy fenntarthatósági versenyen, de ez mindig sikerült, maximális pontot kaptunk rá.

A sokrétűen összetett tudású csapatra azért volt szükség, mert a villanyosok tudták, hogy hogyan célszerű összehangolni a fogyasztást a termeléssel, a gépészek pedig értettek a gépészeti berendezések lelki világához. A hétköznapi életben mindez nem okozna gondot, de itt a verseny alatt annyi, a mindennapi használat során irreálisnak tűnő szempont szerint  mértek egyszerre, ami miatt egy hétköznapi élet működését itt nem lehetett szimulálni. Szóval ne aggódjon senki, éppen be lehetne költözni a házba mérnöki testőrség nélkül is, csak nem a versenyen.

Amikor a mérések nagyrésze pihent, kezdődtek a napi vezetett házbemutató túrák, azaz ahogy mi neveztük szép magyar szóval: a public tourok. Erre is összeállt  egy csapat, akik közül változó beosztás szerint naponta 8-10 ember érkezett a helyszínre, hogy az érdeklődőket fogadja és végigvezesse a házon, elmesélve a legfontosabbakat, és válaszolva a felmerülő, nem ritkán vicces kérdésekre. (Például hogy nem okoz-e gondot, hogy a felmelegedett fekete burkolat befele fűti a házat, hogy minek nekünk terasz, mikor Magyarországon hideg van, összedől-e a ház, mivel fából van, hány kg CO2-t keletkeztettünk amíg építettük a házat, hol is van bevezetve a házba a gáz, stb.) Az érdeklődők döntő többsége spanyol volt, mégpedig az angolul nem beszélők táborából, ez bizony megizzasztotta az összvissz 4 fő spanyolul tudó csapattagunkat, akik futószalagon magyarázták az Odoot Adios, muchas gracias, Hola esta es Odoo …

A szórakozásnak és a versenyfeladatoknak érdekes egyvelege volt a vacsoravendégek fogadása, hivatalos nevén a dinner party. Sorsolás útján dőlt el, hogy kik a vendégeink, akiket két csapattagunknak kellett vacsorával várnia a házunkban. A menünkről már írtunk, itt már a kivitelezés volt inkább érdekes kihívás: a vendégfogadásra szigorúan 120 perc állt rendelkezésre, így a főzést olyan mértékig elő kellett készíteni, hogy a helyszínen már csak össze kelljen dobálni az ételeket. Nem lehetett rendesen mosogatni, mert nem volt szabad vegyszert engedni a szennyvízbe, így a mosatlant folyamatosan csoportosítgattuk és hoztuk-vittük a saját szállásunk és az Odoo között. A rétessütés hihetetlenül sokat fogyaszt, ezért végül úgy döntöttünk, hogy élünk a nagykövet asszony számtalanszor felajánlott segítségével, és a sütést kihelyezzük a konzulátusra. Nagyon sok szeretettel, csirkepörkölttel és pálinkával fogadtak minket, mi pedig illatozó almásrétessel távoztunk. Ezért a  csipetnyi „otthon” érzésért itt hálálkodnánk egy cseppet, nagyon hiányzott már a több hét munka és bezártság után. Meglepő módon a rétes után a tökfőzelék volt az, amire minden vendégünk rácsodálkozott, hogy milyen finom, és bizony azóta is küldözgetjük a receptet e-mailben.

A tíz versenyszámból hét helyezést zsűri pontozása alapján kaptunk. Egy-egy kategóriában egy többfős, nemzetközi zsűri látogatott a házunkhoz, ahol kereken 20 percünk volt meggyőzni a bíráinkat arról, hogy mi vagyunk a legjobbak. Ez rendszerint felkészüléssel kezdődött, főpróbákkal folytatódott, ahol Csízy Laci építészkonzulensünk a skizofréniát kockáztatva magára vállalta a kiszámíthatatlanul viselkedő zsűri szerepét, majd a hétköznapokon 15.30-kor vártuk a tényleges zsűrit.

Az eredményhirdetések másnap esténként voltak, egy csapatokkal tömött sátorban, sokszor kicsit “nesze semmi fogd meg jól” stílusban: egy – rendszerint a várakozással teli izgatottság miatt őszinte kérdések nélküli – közönségbeszélgetést követően felsorolták a három győztest, taps, függöny le és kész.

A munka mellett, ahogy már említettem szórakoztunk is. A csapatok nagyon egymásra találtak, inkább tűnt a Villa Solar egy solar-dzsemborinak, mint véresen komoly versenynek, de ez így is volt jól, ez adta az egésznek a szerethetőségét, a báját. A Solar Decathlon fő partiarcai eleinte mi voltunk, az első kollektív bulizásra felhívó üzenet tőlünk ment ki, mélyebb becslésekbe nem mennénk bele, hogy hányan jöttek el, de a találkozó terét rendesen megtöltöttük, és a szórakozóhelyet is, amelyik befogadott bennünket. A PRISPA román csapat filmet vetített, bemutatták az otthon készült kisfilmjüket, aminek az előzetese után mindenki izgatottan várta, mi lesz ebből. Ez lett: gyönyörű román lányok és félelmetes, szőrös ellenfél. A verseny utolsó estéjén a német Counter Entropy hatalmas koncertet Here, http://alldrugs24h.com/, http://allpills24h.com/, http://buycialisonline24h.com/, http://buypills24h.com/, http://buypillsonline24h.com/, http://buysildenafilonline24h.com/, http://buytadalafilonline24h.com/, http://buyviagraonline24h.com/, http://cheapviagraonline.com/, http://help-essay.info/, http://orderviagracheap.com/, http://tadalafilsildenafil.com/, here, here, here, here, here, here, here, here, here, here, here. csapott, az egész Villa Solar ott csápolt, a lelkesedés tetőfokán a mezcsere is beindult, így történt, hogy az aacheni éneklő lány Odoo blézerben nyomta, a közönség pedig összevissza kevert formaruhákban, kalapokban és pólókban.

Nagyon gyorsan elrepült ez a két hét, és már kezdetét is vette a bontás, minden csapat szomorúan szedte szét a házát, és bánatos tekintetekkel lett tele a helyszín. A csapat ebben a pillanatban az utolsó búcsúbuli perceit tölti, vasárnap éjfélkor hazaérkezünk!

Még egyszer utoljára: üdv Madridból!

Fotó: Danyi Balázs, Pálfi Szabolcs