Odookidentry – Vitadélután a fenntarthatóságról az odúban

Az Alkotóhét után tegnap megtartottuk első egész napos programunkat házunk életnagyságú befoglaló formájában a BME ?K? épületében. A program 11 órakor a Baár-Madas Református Általános Iskola és Gimnázium tanulóival vette kezdetét, akiknek először meséltünk a környezettudatos gondolkodás fontosságáról, a házunkról, majd egy rövid kvíz keretében teszteltük is a frissen megszerzett tudásukat. A nagy megpróbáltatás során keletkezett izgalmak után pedig kezelésbe vették a házat és falait, saját rajzaikkal feldíszítették.

A rajzoktól otthonosabbá vált odúban aztán a BME kommunikáció és médiatudomány első éves mesterszakos hallgatói kezdtek egy szabad vitába arról, hogy vajon a környezetvédők feleslegesen kongatják-e a vészharangot vagy sem. A 3-3 tagból álló vitázó tábor nagyon erősnek bizonyult, ide-oda repkedtek az érvek, olyanok mint hogy: a klímaváltozás egy természetes folyamat, ez ellen nem lehet tenni; a szmogriadó bevezetése a felelősségről árulkodik; a Föld nem a tulajdonunk, hanem csak  kölcsönkaptuk az unokáinktól; ha a klímaváltozás folyamatát nem lehet megállítani, akkor legalább meg kell próbálunk lassítani. Ujlaky István, a magyarországi Disputa Kör Egyesület egyik alapító tagja és két régi gyakorlott disputázó hallgatója szerint a támogató csapat volt a vita során az erősebb, akik szerint még mindig jobb kongatni a harangokat, mint elszenvedni a bajt.

A vita után felfrissülésként a fa és a kreativitás zseniális összefonódásáról hallhattunk egy előadást. Egyik szponzorunk a Jaf Holz Ungarn Kft. bemutatta nekünk a Hello Wood összművészeti alkotótábort és arra buzdított bennünket, hogy jelentkezzünk rá a nyáron.

A napot a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium és az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola diákjainak Karl Popper-féle vitája zárta. Ők azt próbálták kideríteni, hogy vajon az egyén felelős-e a jövő környezetéért. Felmerültek olyan érvek az egyik oldalról, mint hogy: a környezetvédelem a kormány, az állam felelőssége és dolga, csakúgy mint például az egészségügy; aztán ha csökken a termelés akkor például csökken a turizmus is, ami nem tesz jót egyik ország gazdaságának sem; az egyén nem kötelezhető például a szelektív hulladékgyűjtésre, mert az sérti személyes szabadságjogait; az egyén nem tud tenni semmit, mert elenyésző, csak a közösségnek van ereje. A másik tábor pedig ezekre a következőket reagálta: egy világkonferencia konklúziójaként a globális felmelegedést 90%-ban emberi tevékenység okozza, ezt egyének teszik; az egészségügy mint szociális rendszer is egyéni kezdeményezés; a szemétgyűjtés az egyén saját érdeke; minden közösség egyénekből épül fel. A bíró az ellenző csapatot ítélte meg érvelésben és meggyőzésben erősebbnek, akik azt képviselték, hogy a környezetvédelemnek nem az egyén felelősségi köréhez kell tartoznia.