Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem harmad éves, Bsc-s mechatronikai mérnök hallgatója
1. Miért szálltál be a projektbe?
Amikor először találkoztam a projekttel, az ragadott meg leginkább, hogy egy teljes (és a szó egészét kimerítően teljes!) tervezési feladatról van szó. Bármennyire is szerettem volna, a mechatronikai mérnök BSc képzésben eddig szinte egyáltalán nem kaptam olyan feladatot, ami egy valós, életszerű tervezésről szólt volna, mindennel csak a tankönyvi példákig jutottunk el. Engem az olyan feladatok tesznek boldoggá, amelyekben valamit az elgondolástól a végső kivitelig átfogóan végig kell kísérni, a Solar Decathlon pedig pont ezt kínálja: részt vehetek egy olyan konstrukciós feladatban, ahol az egyetem öt karának hallgatóival egy teljes házat álmodunk meg a semmiből, forrást szerzünk az elkészítéséhez, és meg is építjük. Számomra ez egyszerre egy hihetetlen alkalom, hogy tanuljak, és tapasztalatot szerezzek a szakma és a csapatmunka terén; és egyszerre egy álomba illő lehetőség, hogy úgy tudjam szabadjára engedni a fantáziámat, hogy az ötleteimből sok minden meg is valósulhat, és a nagyközönség elé kerülhet egy világversenyen. A közös munka folyamán pedig betekintést nyerhetek más szakterületek munkáiba, szélesíthetem a látókörömet a mérnöki és gazdasági ágak különböző területein, a szponzorok révén pedig kapcsolatba kerülhetek ipari szereplőkkel, megtanulhatok tárgyalni és együtt dolgozni velük. Hiába nem kapunk semmi fizetséget a mindennapi munkánkért, azt hiszem ennél jövedelmezőbb és gyarapítóbb elfoglaltságot keresve sem tudnék találni az egyetem mellé.
2. Éppen most mivel foglalkozol a projektben?
A mechatronika csoport tagjaként más részlegekkel karöltve az épületautomatizálási rendszeren és világításon dolgozunk, valamint azokat a mechanikai rendszereket tervezzük, amik egyedi mechanizmusokat, mozgatásokat igényelnek. Az ilyen szerkezetek kigondolásában mindig nagy örömmel veszek rész, de engem leginkább a ház vezérlésének saját elgondolású felhasználói felülete érdekel. Azzal, hogy a projektben teljesen az alapoktól kezdjük meg a tervezést, lehetőség nyílik arra, hogy olyan részleteket is újraértelmezünk, aminek már léteznek megszokott megoldásai a mindennapokban. Így hát elgondolkoztunk azon, hogyan is kéne az embernek (lakónak), a háznak és az épületgépészeti rendszereknek egy olyan egységet alkotnia, ami egyszerre biztosítja a meghitt otthonosságot és a legmodernebb kényelmi követelményeket, és nem tűnik egy minden kütyüvel telepakolt viskónak. Az újraértelmezés eredményeként megalkottunk egy koncepciót, ami összhangban a belsőépítészettel új alakot és funkciókat ad az épületautomatizálási rendszernek. Megpróbáljuk a legmodernebb gesztus-alapú érintés érzékeny technológiákat az otthonosság jegyében olyan természetes anyagok mögé rejteni, mint a fa; célunk, hogy a mindenki által elvárt komfortot anélkül tudjuk élvezni, hogy szembesülnünk kelljen az azt lehetővé tevő gépészeti és automatizálási rendszerekkel. Részleteket hamarosan olvashattok a honlapon, már az első prototípusaink készen vannak, működnek és nagyon várom már, hogy ötleteink valóban megjelenjenek, és úgy üzemeljenek a házban, ahogyan azokat megálmodtuk.
3. Mit vársz a jövőtől? Mivel foglalkozol a projekten kívül?
A projekttel és a most készülő rendszereinkkel kapcsolatban az utófelhasználás területén vannak titkos várakozásaim. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha az ötleteinket valóban bekerülnek a házba, akkor hogy fogja azt fogadni a közönség és egy esetleges siker esetén lesz-e lehetőség arra, hogy a koncepció később más épületekben, akár egy önálló termékként, vagy a használt épületautomatizálási rendszer egy választható beépítési módjaként is megjelenjen. A jelenlegi célom természetesen az, hogy olyan formába hozzuk a kapcsolóinkat és interakciós felületeinket, hogy azok teljes biztonsággal beépíthetők legyenek, kezdeti sikerként azt szeretném elérni, hogy a megoldásaink a szponzoroknak és kapcsolódó szűk rétegnek elnyerje a tetszését, de a végső cél, hogy a versenyen olyan sikert tudjunk elérni, ami lehetővé teheti a koncepció tovább élését.
A projekt mellett pedig élem az életemet, teniszezem, imádok utazni és kikapcsolódásként szívesen hagyom hátra a műszaki vonalat és megyek el egy kiállításra, túrázni, vagy biciklizni.
4. Véleményed szerint, hogy fogunk szerepelni a versenyen? Szerinted mi a legnehezebb része a projektnek?
Szerintem a siker kulcsa az, milyen formában tudjuk átültetni a valóságba mindazt, amit megálmodtunk. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi terveink alapján jó kilátásoknak nézhetünk elébe, azonban a hátralévő munka még nagyon sok akadályt tartogat. Először is minél nagyobbat gondolunk, annál nagyobb kell legyen a pénztárcánk, ma Magyarországon pedig mély és hozzáférhető zsebekre bukkanni nem könnyű. Szűk keresztmetszet lehet az idő is, a hátralévő egy évbe nem biztos, hogy mindent bele tudunk zsúfolni, amit szeretnénk, ráadásul belefuthatunk szakmai jellegű problémákba is, amik orvoslása ugyancsak rengeteg időt emészthet el. Mindezek mellett azt hiszem, hogy remek csapatunk van igazán gazdag képzelőerővel, és ha sikerül a terveinket kompromisszumok nélkül életre kelteni, akkor fogunk tudni újat mutatni a világnak, és meg vagyok győződve, hogy az élmezőnyben fogunk végezni.
5. Milyen eredményeid, érdemeid születtek eddig tanulmányi éveid alatt, mesélj róluk egy kicsit!
Harmadévet végzett hallgatóként ez az első egyetemi megmozdulásom, eddig csak a gimnáziumi tevékenységeimre, az egyetemen pedig a tanulmányaimra tekinthetek vissza. Azt viszont büszkén teszem! A dékánunk azt mondta, hogy nincs felesleges tudás, minden, amit tanulunk, egyszer a javunkra válhat én pedig ezzel egyetértve fontosnak tartom a megszerzett tudást, ennek eredményeként pedig minden félévemben ösztöndíjazott voltam, és jó úton haladok, hogy a következő szemeszter végén kitüntetéses diplomát szerezzek. Gimnáziumi éveim nem a műszaki vonal megalapozásával teltek, a Waldorfba, egy alternatív művészeti gimnáziumba jártam, ahol a kismillió kézműves foglalkozás mellett szociális gyakorlatokon és rengeteg projektben vehettem részt. A tizenkettedikes másfél órás dráma előadásunkban főszerepet kaptam, az évek során pedig a kiadványtervezéstől a video vágásig sok mindent kitanultam. Összességében örülök, hogy a műszakitól messze eső területről érkeztem az egyetemre, és remélem, hogy a szerteágazó tapasztalataim a projektben végzett munkáimra is hatással tudnak lenni.
