Mindenki tudja, hogy 21. század észveszejtő innovációi ellenére az ami igazán öko, azok az évszázadok óta meglévő, hagyományos megoldások. Ez a vályoggal sincs másképp, persze egy kis update nem árt.
A szupervályog-technológia megalkotója Nader Khalili (1936-2008), iráni származású építész, aki több éven sikeres futó amerikai irodáját 1975-ben bezáratta, és 5 éves motorbiciklis útra indult Irán sivatagjaiba (amelyről a Racing Alone c. írásában olvashatunk), ahol a helyi lakosok szokásait tanulmányozva és velük szorosan együttműködve fejlesztette ki saját földépítészeti módszereit: a ?kerámia ház? (ceramic house) és a ?tépőzár-vályog? (velcro-adobe) technológiát.
A ceramic house-ra csak röviden térnék ki: lényegében arról van szó, hogy a fazekas munkájához hasonlóan a megépült agyag (vályog) házat ? hogy nedvességgel és földrengésekkel szemben ellenállóbbá tegyék őket ? kiégetik!!! A perzsa szavak összetételéből Geltaftan-nak (agyagégetésnek) nevezett módszer a köztudatban kevésbé terjedt el, az egyetlen nem természetes példája a Teherán közelében található javadabadi iskola. Részleteket a wikipédiától kaphatunk, vagy belelapozhatunk az építész Ceramic Houses and Earth Architecture: How to Build Your Own című könyvébe.
Nade beszéljünk a szupervályogról (superadobe, superblock)! Khalili újítását először 1984-ben tartott NASA ?Építkezés a Holdon és a Marson? szimpóziumán terjesztett fel, mellyel meghívást nyert az űrépítkezési programba. Később a földi körülményekhez adoptálva az első szupervályog építmények átmeneti menedékeket nyújtottak a természeti katasztrófák (árvíz, tűzvész, földrengés) által sújtott embereknek, akik maguk is részt vettek az építésben.
A szupervályog nem más,mint (polipropilén) homokzsákokba töltött cementtel vagy mésszel elkevert (azaz növelt nyomószilárdságú) helyi vályog. Az így elkészített ?hurkákat? döngölik, majd a sorokat szögesdróttal egymáshoz rögzítik (ez adja a szakítószilárdságot), majd vakolják. A hagyományos vályogépületek hátrányait (vízérzékenység, szilárdsági problémák) kiküszöbölve – gerendák vagy pillérek nélkül – ?hurka-módszerből? adódóan főleg íves formákból építkezhetünk: kupolák, ívelt falak, boltozatok. Az építész által 1991-ben alapított California Institute of Earth Art and Architecture honlapján meg is nézhetünk pár konkrét tervet, pl egy ENSZ menekült-táborét, vagy az Eco-Dome tervrajzait, ami 3200 USD (kb. 700 000 Ft)-ért már a miénk is lehet. Sajnos a házat magunknak kell megépítenünk (mint megtudjuk a FAQ-ból),ez a fajta tanulás is a koncepció része.
Jó hír, hogy a Cal-Earth-nek van magyarországi képviselete Dr. Kovács Mónika Erika személyében. Ahogy az amerikai intézetnél, úgy itthon is az érdeklődőket szívesen várják workshopokon, melyek keretében már pár kisebb épületek fel is épültek. És hogy ez a technológia mennyire tud túlmutatni a vernakuláris építészet formanyelvén és alkalmas-e kortárs épületek alapanyagaként? Vagy, hogy a nyaralónkat szupervályogból építsük?e? Jó kérdés,talán választ kaphatunk rá az ingatlmagazin.com érveket és ellenérveket felsorakoztató cikkében.
Részletek, technika, workshopok, filozófia:
http://www.szupervalyog.com/
http://calearth.org/
-LN-
Fotók és rajzok: Calearth.org
