Urbin Ágnes
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem másodéves MSc-s mechatronikai mérnök hallgatója
1. Miért szálltál be a projektbe?
Habár az OdooProjecthez nem a kezdetek kezdetén csatlakoztam, nagyjából az első lépésektől beleláthattam a csapat életébe, munkájába. Eddigi tanulmányaim során különböző témájú, méretű tervezési feladatokkal volt szerencsém találkozni, de ilyen kaliberű projektet eddig még nem láttam olyan közelről, amilyenről szerettem volna. Van benne kihívás, hiszen a versenyen a világ méltán híres egyetemeinek csapatai mérik össze tudásukat. Bőven van benne tér a tervezésnek, hiszen azáltal, hogy ennyi szakterület dolgozik együtt, segíteni tudunk egymásnak, így mindenki messzebb merészkedhet egy kicsit a saját megszokott útjától. Végül, de nem utolsó sorban persze csábító a madridi finálé, ahol meg is építhetjük a házat, és láthatjuk, ahogy az ötleteink, terveink valósággá válnak. Tervezőként ennél kevés szebb jutalmat tudok elképzelni.
2. Éppen most mivel foglalkozol a projektben?
Most elsősorban az Odoo világításával foglalkozom, a cél olyan megoldások kiötlése és megvalósítása, amelyekkel a szó szoros értelmében is rávilágíthatunk a ház előnyeire. Emellett a mechatronika felé hajló feladat mellett a formatervező csoporttal a belső tér megfogalmazása, főleg annak berendezése a célunk. Olyan tárgyakat szeretnék tervezni, amik éppúgy illeszkednek a térbe, mint az Odoo környezettudatos mondanivalójához.
3. Mit vársz a jövőtől? Mivel foglalkozol a projekten kívül?
Szeretnék később is hasonló, innovatív témákkal foglalkozni, ezért a jövőtől azt várom, hogy sose fogyjon ki a felteendő kérdésekből. Ezen kívül ha szakmai szinten hármat kívánhatnék, az egyik kérésem az lenne, hogy műszaki oldalról részt vehessek egy színház életében. A projekten kívül még ott sorakoznak az MSc-s félévek, szabadidőmben pedig gitározom, táncolok és ha tehetem, járom a világot.
4. Véleményed szerint, hogy fogunk szerepelni a versenyen? Szerinted mi a legnehezebb része a projektnek?
A csapattagok motiváltsága, szakmai tudása, talpraesettsége felől nincs kétségem, úgy hiszem, van bennünk annyi, amennyi ahhoz kell, hogy az élbolyban végezzünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy hátradőlve várhatjuk a biztos eredményeket, még rengeteg munka vár ránk. A projekt legnehezebb része szerintem a benne rejlő legizgalmasabb dolog is egyben: megtanulni és megoldani azt, hogy nem elég egyénenként képviselni magunkat, itt most csapatként kell működnünk, ráadásul a lehető legjobban. Egy olyan ismeretlen úton indultunk el, amin külön-külön valószínűleg eltévednénk, de ha együtt próbálunk végigmenni rajta, és továbbra is ki merünk taposni magunknak újabb és újabb ösvényeket, biztos vagyok benne, hogy úgy érkezünk Madridba, hogy mindannyian elégedettek lehetünk az eredményeinkkel.
5. Milyen eredményeid, érdemeid születtek eddig tanulmányi éveid alatt, mesélj róluk egy kicsit!
Alapvetően kíváncsi természet vagyok, eddig is igyekeztem sokfelé kipróbálni magam. Részt vettem egy nemzetközi tervezési feladatban, ahol a csoportmunka, a koordináció volt a legtanulságosabb; egy mérnökversenyen, ahol végül maga a feladatmegoldás lett a legmagasabb léc. Egy kezdetben elméletinek tűnő térábrázolási témánkat OTDK különdíjjal jutalmazták, az eredményeinket azóta Szilágyi Brigivel és Lőrincz Danival magyar és nemzetközi konferenciákon egyaránt előadtuk, mostanra pedig már a gyakorlati alkalmazások felé kacsintgatunk. Összességében nem egy projekt- vagy versenylistát tartok érdemnek, hanem azokat a tapasztalataimat, amik előre nem látszottak ugyan, de utólag visszanézve kár lett volna mellettük elsétálni.
